Az első gázgyár 1856. december 23-án kezdte meg működését Pest-Budán, a pesti oldalon. A budapesti háztartási gázfogyasztás folyamatos növekedése miatt a huszadik század fordulójára szükségessé vált egy modern, nagy kapacitású gázgyár építése.
A gázgyár helyszínéül egy óbudai ingatlant választottak, mivel az rendelkezett közúti, vasúti és vízi kapcsolatokkal. Az Óbudai Gázgyár koncepciójának tervezésére 1908-ban kiírt nemzetközi pályázatot követően, amelyet Albert Weiss (a zürichi gázművek tulajdonosa) nyert meg, Weiss-t 1909-ben megbízták az Óbuda Gázgyár terveinek kidolgozásával. Munkáját Izidor Bernauer világítási igazgató és Schön Győző mérnök támogatta.
Az építkezés 1910-ben kezdődött. 1913 októberére a legtöbb épület elkészült, és az eszközök telepítése is megtörtént. A próbaüzem 1913. október 16-án indult, ezt követően néhány hónapon belül, a drágán termelő három régebbi budapesti gázgyárat leállítottak. Az Óbuda Gázgyárat 1914. június 15-én avatták fel. Ekkoriban ez volt az egyik legkorszerűbb gázgyár a kontinensen, amely napi 250 000 m³ gáz előállítására volt képes.
(...)
Az első világháborút követően a megfelelő minőségű szén hiánya, majd a gazdasági válság okozott nehézséget a gázgyárnak. Azonban a háztartási célú gázkészülékek (gáztűzhelyek, gázüzemű mosóüstök és hűtőszekrények, bojlerek) használatának elterjedtével 1938-ra az éves gázfogyasztás már meghaladta a 100 millió köbmétert.
A második világháborúban mind az Óbudai Gázgyárat, mind a gázhálózatot súlyok károk érték. Rögtönzött, és ideiglenes megoldásokkal azonban hamarosan megindult a fővárosi gázellátás. Azonban a megfelelő minőségű kőszén hiánya, az infrastruktúra elöregedése és a gázigény növekedése egyértelművé tette, hogy a szénalapú gázgyártás már nem fenntartható.
1980-as években Budapest áttért a földgázra, és a gázgyárat 1984-ben leállították. Sok épületet felújítottak és irodaházakká alakítottak át a Graphisoft üzleti parkban.
1031 Budapest, Záhony u., Hungary
