1882-ben ifj. Karl Bienert, aki akkoriban a libereci Karl Bienert & Sohn cég tulajdonosa volt, megvásárolta a Cordell Fivérek 1862 előtt alapított pamutfonó üzemét, mely Bílý Potokban működött. Bienert az üzemet a Josef Neisser által készített tervek alapján átalakította.
1902-ben modernizálta a gyár berendezéseit, és gyapjú- és pamutfonalat dolgozott fel. 1913. február 6-án éjjel a gyár leégett.
1913 júniusában új, vasbeton gyárépületeket építettek Heinrich Zieger tervei szerint. A négyemeletes fonóüzem épülete a déli oldalán egy turbinacsarnokkal, a nyugati oldalán pedig egy gépteremmel és kazánházzal van összekötve. Az északi homlokzat mentén lépcsőházat és víztornyot alakítottak ki. Az üzem északi részén különálló raktárépületek, míg a keleti oldalon egy piaccsarnok található.
(...)
Tűzoltó berendezést telepítettek, valamint egy Breitfeld-Daněk gőzkazánt, amelyhez 1926-ban két új Voith-féle Francis-turbinát kapcsoltak. Heinrich Zieger tervezte a gyárépület homlokzatait a rá jellemző jellegzetes sárga-szürke színkombinációval. Emil Bienert egy hulladékszövet fonodát működtetett itt, amely a környező üzemekből származó anyagokat dolgozott fel. 1948 után a gyár a Fryba nemzeti vállalat része lett, majd a Bytex vállalaté. 1990–2001 között pedig a Mykana részvénytársaság működött itt.
A helyszínt később a jelenlegi tulajdonosa vásárolta meg, aki egy történelmi technológiai restauráló műhelyt alakított ki, és megalapította a Jizera-hegység Műszaki Múzeumot (Jizerskohorské technické muzeum). Nemrégiben egy szezonális kávézót is nyitottak a volt műhelyben. Az autentikusan megőrzött épületek értékes történelmi textilipari gépeket és repüléstechnikai gyűjteményeket tartalmaznak, és több mint húsz éve népszerű turisztikai célpontnak számítanak. A helyszínen időnként kulturális és társadalmi eseményeket is rendeznek.